XXXVI.

nősül a pék akar vagy sem kunkorodjon be a bajsza
ha nyálazta szája szegét lopott kovászt melengetve
mindet szuszogó tésztájában felejtve kelesztette
még teavaly s a libasírt mert frigyét a bor mérte ki

szélben hasít szerszámán naftalinszagú vén sírásó
hogy gilgames kereső vágy lángját öröklét mesgyéjén
forgatva át ingalengő léptéből az anker lévén
korát kijáró mechanikus toronyóra szerkezet

meghajlott mutatót mozgató osztóműve már nyújtja
a turbékoló perceket s a kéjelgő kocsmárosnő
sziduri mámoros szavait bizonyítja nem jós ő
pipát gyújtva mereng miként kell égi bikával vívni

szövetséges barátot nyerve teremjen babér pálma
csak egy fertály órát ütő - kalandor szíve morzsáit
kérges markába söpörve lisztes porvirágot ásít
s a lidérc álma viselt pékné mellé fekve alszik el

2000.