XXXVIII.

ujjaim között megbúvó alkonyatból
lakatlan féltojás elhajlott falára
képtelen keretet rólad másik szöggel
karcot kopog orsón mennyei szépia

szóval hozzám talánynak keleti bölcsek
jövendölnek testátment kapucin korgó
fecskefrakkú éjből hasad kora reggel
rojtos ragga bába szaggatni farkas fog

mezítláb járja hókafarú jesse james
lapátra lapítvány a látnok és jelnök
szem érme dioptriákat ha bemosnak
a minden színen áttetsző szappan gömbök

pipernye perre fegyverek muzsikálnak
feszengő gangon hívatlan senki szuszog
nyelvemen szólítgat de néma a halál:
portánk se kertünk ezután porból eszünk

2000.

XXXVII.

ha szemébe süt az új napfény
könnyezni kezd a hamvas fehérszakállú
miséjét befejezi lassan és megtér
ha az új esztendő arcába meleg szelet fúj

az öreg üdvös fa ágain a szentség
ha rügyezni kezd kiszolgáltatja s az úr
kis prófétái szárnyalva hirdetik
hogy krisztus teste újra megújul

a deres atya hullatva könnyét
áztatja a földet a megfeszített fiút
vegyétek és egyetek ebből ez az én
testem mely értetek csorbul

hol a szikla oldalából kicsordul
a duzzadt patak ereiben árad szét
vegyetek és igyatok ebből ez az új
és örök szövetségi vér

2000.