XXXIII.

színes szirmú szerelem szerelem
szárba szökken szeretem szeretem
tündér arcod virágát nekem add
ha más szedi hamarabb elhervad

ha valaki aranyékszert visel
azt drága áron kell megvennie
vagy annak kell szívét megnyissa
akitől azon szép ékszert kapta

szép ék szer szív szerelem szerelem
szende szemed szeretem szeretem
vágyd hold ezüstből kérd nap aranyból
csillám üstököm érted barangol

csillagfényt ragadok le a mennyről
láncot fűzök a harmat gyöngyökből
hogy tiszta kincs legyen a szívemben
hogy tiszta kincs legyek a szívedben

2000.

XXXII.

megmondták a kátrányos sárfutónak szárnyán
úgy fog orvul fókanyák fejték borjú bojton
prücköltök ki szeximó-lék amiért bőgtem
bohón a láz, vagy hólyaglárma

széllszivaros a vágy, tavasztetőn orgonáz
csak sóhajtson nagyot ha gyóntató nimfaként
csattan körme tüskéjre minden szirmú virág
vessző s botod a rattan keresztség

körmente kapál inkább izzó karnyárson hord
sertepertő sátrat tűrve sóhaj talpalack
s csatorna nyakra penderült csepp ereszkedő
a kandeláber sisteregve hervadok

forrón pár perc is elég rajta kopaszkodni
te kis disznó dúdolj fülembe hájas bordalt
míg csak sanzontorkú csontváz aszfalon túl old
húsvétig nyúlharc kunkor bélgáz

2000.

XXXI.

házad fényes ablakain jégvirágos zsoltárokban
párás szent ünnepet zúgó angyalsereg olvasta meg
jöttödet – minden apró pillanatot épp megálmodtam
mikor ájtatosan imádkoztam bor ostyán csengettek

felugrottam hálósapkám ráfagyott a csalitosra
de nem is én szenderegtem az óesztendő mögöttem
lökdöstem mind hiába trombitálva fakó arcába
récetollú nagy vánkosába fulladt bele részegen

nem kellett neki csalfa ítélet sem borgőzös bakó
csak átvette hatalmát a koronázatlan s gyermeteg
könnyét záporozva a tavasz hát éljen és szuszogó
szűzanya domb oldalában bukfencezzen a kikelet

majd ha hív a mozdonykürt szózata szaladok elszórva
vászon vetőzsákomból a szélpergette szemeket
ite, missa est s rálelve megbékélt pillantásodra
szálanként csokorba szedett kalászt nyújtok oda neked

1999.