XXXII.

megmondták a kátrányos sárfutónak szárnyán
úgy fog orvul fókanyák fejték borjú bojton
prücköltök ki szeximó-lék amiért bőgtem
bohón a láz, vagy hólyaglárma

széllszivaros a vágy, tavasztetőn orgonáz
csak sóhajtson nagyot ha gyóntató nimfaként
csattan körme tüskéjre minden szirmú virág
vessző s botod a rattan keresztség

körmente kapál inkább izzó karnyárson hord
sertepertő sátrat tűrve sóhaj talpalack
s csatorna nyakra penderült csepp ereszkedő
a kandeláber sisteregve hervadok

forrón pár perc is elég rajta kopaszkodni
te kis disznó dúdolj fülembe hájas bordalt
míg csak sanzontorkú csontváz aszfalon túl old
húsvétig nyúlharc kunkor bélgáz

2000.